Turul Állatkórház és Patika

Lehet a kutyát csonttal etetni?

Gyakori közhiedelem, hogy a kutyák étrendjének természetes velejárója a csont, sokan el sem tudják képzelni őket csont nélkül. Állatorvosi szempontból azonban van néhány aggály a csontetetéssel kapcsolatban, amelyeket a következőkben sorra veszünk.

IMG_3503
IMG_3501

Egyrészt az csont vagy a csontszilánk megakadhat és sérülést okozhat különböző helyeken, mint például:

  • a szájüregben a fogak között,
  • a nyelőcsőben,
  • a bélcsatornában.

A legtöbb esetben az utóbbi két eset diagnosztizálásához röntgenre, megoldásához pedig műtéti beavatkozásra van szükség. Amennyiben a nyelőcsőben vagy a belekben akad el a csont, a gazdinak az tűnhet fel otthon, hogy a kutya hány és nem ürít bélsara.

Másrészt a csont túletetése a bélsár állagának túlzott szilárdságát okozza, aminek következtében kedvencünk nem tud üríteni. A bélsárrekedés tünete a gyakori ürítési inger, amely eredménytelen, csak annyit látunk, hogy a kutya próbálkozik, de nem ürül semmi. Ezt otthon konzervatív úton meg lehet próbálni megoldani egy  napig paraffin olaj itatásával vagy olajos hal etetésével, de ha nincs javulás egy nap után, állatorvoshoz kell fordulni, ahol a kutyus valószínűleg beöntést fog kapni.

A hetekben Vili, egy 10 év fölötti közepes testű kutyus járt a rendelőnkben, aki annak ellenére, hogy idős és sok foga kihullott már, vacsorára csontot kapott a gazdájától, nem is keveset. Ennek az lett a következménye, hogy a röntgenfelvételeken is látható módon nagy mennyiségű, kőkemény bélsár halmozódott fel a vastagbél hátsó szakaszán és a végbélben, amelyet nem tudott önállóan üríteni. Vilinek beöntésre volt szüksége, amelyet – tekintettel a probléma súlyosságára – altatásban kellett elvégeznünk.  A beavatkozást követően hosszabb időre volt szüksége a teljes regenerálódáshoz, napokig nem volt étvágya, ezért infúzióra kellett járni vele. A 3-4 napos utókezelés végére megjött az étvágya, így gyógyultan engedtük el, a gazdi pedig megígérte, hogy Vili  többször nem kap csontot.

Összességében tehát azt tanácsoljuk, hogy óvatosan bánjon mindenki a csontetetéssel, alaposan mérlegelnünk kell kedvencünk testalkatát, életkorát, fogazatának állapotát, valamint az etetni kívánt csont méretét, formáját. A baromfi csigolya csontok például kifejezetten könnyen akadnak el a nyelőcsőben vagy egy vékonybél szakaszban. Ha kutyánk idősebb, kistestű és nem tudja elrágni rendesen a csontot, inkább mellőzzük a csont adását, egyébként sem található benne a kutya számára létfontosságú tápanyag egy megfelelő tápértékű étrend kialakítása mellett.

Ez is érdekelheti